Völgyi Sándor festőművész

Szolnokon született 1949-ben. Vendéglátó iparit végzett, de kereste kenyerét táncdalénekesként, címfestőként, úszómesterként.

Fiatalemberként Gácsi Mihálytól, majd pedig Czifra Istvántól vett órákat, s rajzolta-festette lelkesen és tehetségesen a portrékat, aktokat, csendéleteket.

26 éve dolgozik elektrografikával. Képei első látásra szép, szokványos grafikának tűnnek, legfeljebb azt gondolja róluk a szemlélő, hogy barna kedvében volt a művész, és barna ceruzát használt, ám ha közelebbről szemügyre vesszük a táblákat, feltűnik, hogy sok-sok apró égetett pontocskából rakódnak, állnak össze a formák és a mélységek. A technikát egyéni stílusával tökélyre viszi. Szikrázó ábrázolóképességének korántsem szab gátat az elsőre esetlennek tűnő, esetleges nyomokat maga után hagyó elektróda: a fa finom felületére pirított apró barna pettyek mélysége és halványsága, sűrűsége és ritkasága adja magát az ábrát, amely végül elszakadva az ezernyi különálló jeltől, egyszerre ott terem a szemünk előtt és a lényegi egészet láttatja. A műfaj mássága, a kemény vonalakat és árnyalatokat közlő fotóval szemben a puha fényű fára lehelt barna kép elve adott, az élményszerűség, a számtalan kézmozdulattal kidolgozott valószerűség pedig még inkább mutatja, nem mindennapi alkotások ezek. Arról nem is szólva, hogy a legek között lenne a helyük, már csak az egy-egy képet kiadó pontok száma miatt is.

Megmintázta Gobbi Hilda, Major Tamás, Kodály Zoltán, és a pápa portréját.

Munkái többségét megvásárolták. Volt már kiállítása a Pelikánban, az Amstel galériában, a Hemóban, Budapesten és még számtalan helyen.

Legnagyobb munkája a Feszty-körkép kicsinyített mása, mely egymáshoz kapcsolódó, körülbelül 1,5 méterszer 1 méteres rétegelt lemezekből áll össze.

Völgyi Sándor festmények

A Keretek oldalon klikkelve kiválaszthatja, milyen kerettel jelenjenek meg festmények a honlapon.